2016. április 18., hétfő

Az a panaszkodás…

" Egyszerűbb panaszkodni, mint kiverejtékezni a megoldást. És vég nélkül - sokaknak és sokszor elismételve ugyanazt - panaszkodunk!" Popper Péter

Miért panaszkodunk nap mint nap? Miért jobb ha pozitív, lelkes beszélgetések helyett, panaszaink tömkelegét árasztjuk egymásra?

Nem mondom, néha én is panaszkodnék egy kicsit, mert ugye oka mindenkinek van rá. Sokszor hallani „ó neked könnyű”, „milyen jó neked, semmi okod panaszra”, pedig DE, mindenkinek van oka, mindig, mindegy, hogy éppen milyen élethelyzetben vagyunk borzasztó könnyen panaszra nyithatnánk a szánkat temérdek okból kifolyólag. És  ha megtesszük, mi változik? Elmúlik az ok? Megszűnik panaszkodásunk forrása? Nem!
Éppen ezért nem szoktam panaszkodni és azért sem, mert azt tapasztalom, hogy aki azt teszi az a rabjává válik, én pedig nem akarok panaszkodós, mások energiáját elszívós, lesajnált perszóna lenni.

Szóval miért nem állítjuk át azt a bizonyos mozgatórugót a jókedv, derű kibocsátását elősegítő, kellemes dolgokat megosztó beszélgetésekre? Igen, tudom, hogy ez nem egyszerű, sőt megerőltető és figyelmet igényel, főleg önmagunkra való odafigyelést. Mégis azt javaslom küzdjünk meg a saját szemléletünkkel és kezdjük el figyelni mindennapjainkban a  jót, a szépet, a mosolyra fakasztót. Most tavasszal még a természet is segít a pozitívra való átállásban, csak figyelnünk kell a napsütés melegét, a fű élénk zöld színét, a csivitelő madarak énekét, fészküket rakó gólyákat és még sorolhatnám.

Mielőtt még kiütném a biztosítékot és megkapnám a -hogy merem kritizálni a nehézségekkel küzdő, problémájukat egymással megosztó embereket- beszólást, jelezném, hogy nem erről van szó, nem e célból írtam a panaszellenes megnyilvánulásom (hiszen azt is tudjuk, hogy ki kell adni magunkból a sok negatív érzést és nem szabad magunkban tartani a sérelmeinket), csupán arra világítanék rá, hogy nem mindegy hányszor és milyen módon zúdítjuk egymásra a panaszzáport.
Minden sértés helyett arra hívnám fel a figyelmet, hogy próbáljuk meg csökkenteni a belőlünk kiáradó panaszmennyiséget és egy idő után azt fogjuk tapasztalni, hogy vidámabban létezünk megszokott kis hétköznapjainkban. Próbáljuk ki a panaszcsökkentett üzemmódot és a feltöltődést segítő kommunikációt!


4 megjegyzés:

  1. Tudod hogy van ez, sírva vigad a magyar..nem mindig könnyű meglátni azt a mosolygós szmájlit ott középen, vagy az okot, amiért mosolyog ..de amúgy egyetértek :)

    VálaszTörlés
  2. Mosoly mosolyt szül, másokat is megmosolygtat ha szìvből jön. Ingyen van, biztos többször kéne mi is magyarok, mert nem isa pur es homou vogymunk. S ha az élet többet kér, ne félj , örülj, hogy élhetsz. Örülsz hogy élhetsz? Hát élj és vígan mosolyogj. De azért tudd hogy miért teszed. Ne mint egy fakutya. Bár a szìv ùtjai kifürkészhetetlenek....☺

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen egyetértek :). Aki tényleg örül az életnek és szívből tud mosolyogni az meglátja azt is, hogy más mosolya valódi vagy fakutyás :p. Mosolygós napot!

      Törlés
  3. A természet csodákra képes. Megnyugtató tud lenni és ad egy szabadérzést az embernek. Ahhoz nem kell se pénz, se előprogramálás... Még a gondolatok is átváltanak egy virágos réten s a kedvünk derültebb lesz :)

    VálaszTörlés