Van ez így..

Van ez így, hogy az ember lánya hagyja magát sodródni az árral..hogy a tavasz érzése a virágba borult fák illatával, a madárcsicsergés ezer szólamával  annyira intenzív, hogy úgy érzi főben járó bűnt követne el ez ellen a bohém élet-igenlő évszak ellen, ha nem keveredne bele egy kesze-kusza áprilisi kalandba..mert élni jó, vagy mi a szösz :) 

Tavaszi nincs

Most van a nincs

most kell megélni

a milettvolnaháról órákat regélni

az almafáról az égig érni

és nem félni.

Most a nincs a kincs

s az a kósza tincs

a tavaszi szellő játékában

üde kis báj így kikelet tájékában

egy eltévedt szólam a mában.

Most nincs a van

s csak úgy csobban

egy kő a pocsolyában

miközben bódító esőtáncot jár a nap

virágmintás rokolyában. 

Állítólag a hollandok ott alakítják ki az utakat, ahol az ember a fűben már ösvényt vert magának. Nem volna egyszerűbb, ha így tennénk magánéleti téren is? Úgy rá tudunk görcsölni témákra pár-választósdiban, vagy akár egy kapcsolatban is..Egyszerűen megfolytjuk a dolgokat, még a csírájában, ahelyett, hogy hagynánk, hogy azzá alakuljon, amivé kell. Ahogy egy fecske nem csinál tavaszt, egy elvétett lépés a zöld gyepen sem ver ösvényt, de attól meg nem árt időnként mezítláb szaladgálni a fűben, egész felszabadító érzés. Ehelyett, épp hogy piackutatást nem végzünk a potenciális jelöltekről, még egy excel-táblázat hiányozna és súlyozott kritérium-rendszer, hogy rájöjjünk, biza egyik sem ugorja meg a lécet, s csak úgy mondjuk a nemet. S ha vaegy mégis súrolja a képzeletbeli határt, hiába, mert nem kölcsönös a vonzalom, nincs kémia, vagy egyszerűen csak valahol a sor végén kullogunk a másik excel-táblázatában :) Ha valakivel mégis alakul a dolog, vagy légvárat építünk köréje, ami persze köszönő viszonyban sem áll a valósággal, kimagyarázva a kritérium-rendszer pontjait, vagy felhúzzuk a nyúlcipőt és uzsgyiii, el innen, a magány komfortos kis nembánthatszmeg falai közé. Nem volna jobb mégis a fűben szaladgálni, s hagyni, hogy járatlan ösvényt verjen a vonzalom, a kiváncsiság?