Hányadik igazi lesz ez?

Kalandozások kora folytatódik..a honfoglaló magyarok leülhetnek a léányzó kalandozásainak száma mellett..legalábbis ő így érzi számvető pillanataiban. Nem mintha tudná mennyi kalandoztak a magyarok, de biztos ilyen sokat nem. Ott volt menőmanó az üveghegyen túlról, a zúrfi mesevárosból, holdrólpottyant kapanyányimonyók, hontalan hobbit, ésatöbbi ésatöbbi, mind ott holnemvoltak, tébláboltak az emlékek útvesztőinek kesze-kusza labirintusában.

Szokásos forgatókönyv szerint indult az este.. mert ugyebár péntek volt..sállállállá..ereszdelahajamat egy nagyon kemény hét után. Kis borocska, kis bekukkintás az 1-es számú kis lebújba..az átlagkorosztály a 18 évet súrolta, a leányzó úgy érezte eltévedt, s hogy mit keres ő ott.. Dehát szokta ezt ő így érezni közbe. Bekukkintás a 2-es számú lebújba: "Hm, egy fokkal jobb a a felhozatal, az tény, csak valahogy a kockás ing farmergatya összeállítás lóg ki a tenyérnyi ruhácskákban flangáló tünemények közül..de sebaj..egyedinek lenni tudni kell, vagy mi a szösz..a szösz az az izé.."  és ahogy a leányzó jobbra sandít meglátja Elsöprő szempillát..a lányt, aki egyetlen pillantással leseperi őt a ringről..

De a ring mellett.. "nene..nocsak..nahát..Te itt?" Ott biza..a titokzatos idegen a múlt hónapból, akivel a téren ismerkedett meg. Épp hazatartott az egyik buliból..mert tudni kell, hogy aprajafalván avagy egyesek által Mordornak becézett kis településen össz-vissz 2 buli van egy évben.. De hogy, hogy nem, valami csoda folytán talán, ez pont egy harmadik volt. Hogy szavamat ne felejtsem, a srác jött szembe. Nézték egymást. Mi/ki mást nézhettek volna, nem volt senki..ez pont egy olyan átmeneti óra volt, éjjeli 3-kor, amikor még a madár sem jár.. haza.. a kocsmák már egy órája bezártak, a bulikban, azaz abban az egy szem táncos zenés mulatságban meg ilyenkor ért tetőpontra a hangulat. Hűvös volt..ez persze enyhe kifejezés, de ködburkolta városka hőmérsékleti átlagaihoz képest se lehetett melege az ember lányának. A léányzó ürességet érzett, valami/ki kimaradt a ma estéből gondolatok foglalkoztatták. A titokzatos idegennel elhaladtak egymás mellett.. a lány hátra fordult.. a titokzatos idegen is. Nézték egymást.. Tekintetük kereszttüzében vágni lehetett volna a „mi sülhet ki” ebből kíváncsisággal telített feszültséget. Megszólalt a srác..”Gyere lépj egyet vissza.” A lány egy tétova lépést tett visszafele, aztán megállt. Aztán lépett a titokzatos idegen.. aztán szóba elegyedtek.. séta kézen fogva a városban, nagy faggatózások.. félelemmel vegyes varázslat..

S most, egy hónapra rá, itt áll újból.. s valami végtelen táncra hív a szemében megcsillanó pillanat varázsa.. vagy ki tudja Te, ki tudja..

Álnok ölelés

a tegnapok lágy öle és

egy utolsó kegyelemdöfés:

szétfröccsen  a vér az égen

hajnali fény tör át a sötétségen..

Átütő ébredés.

Bágyadt vágy

járja át

a reggel ólomszárnyú testét

a feledés homálya

betakarja a viharos estét

a tájat átöleli a szivárvány

és széttépett kiáltvány

fecniket visz a szél

már csak nevetne hiányán

s hogy nincs veszély

szemei sarkában

még ott vonyít a félsz

de tudja hogy egy nap majd útra kélsz

a fűszálak harmatos esőtáncát

behinted reménnyel

s megáll az idő

két pillantás

egymásba kapaszkodó tekintetével.