Útnak indul egy kis gondola tele kósza gondolatokkal egy hegyvidéki kis patakról, egyelőre két utassal.
Igazából még csak papírcsónak egy tavaszi kis pocsolyában, de az óceán nyílt vízéről álmodozik.
Menni kéne, elmenni messze..
Ki, a nyílt óceán tiszta vizeire,
hol nincs ennyi korlát,
a szél bontja a vitorlát
és úszik a végteleng kékségbe..
Mert álmodozni, filózni az élet nagy dolgairól, az ok-okozati összefüggésekről jó..és mert, miért ne:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése