2016. április 26., kedd

vigyázat, sugárzásveszély!

amikor már lassan megszűnnek a rokonok, ismerősök, általában közös téma hiányában jövő keresztkérdései  arra nézve, hogy mikor szándékozol férjhez menni, netán gyereket vállalni, a legfurább helyzetekben kapja az emberlánya a hideg zuhanyokat ezen a téren. az, hogy már miért nem téma a családalapítási terved, betudható annak, hogy lassan elütöd a harminckettőt, te szereted azt hinni, hogy különös természeted miatt már, az amúgy mindenbe belefolyó nagynéni ésatöbbihad fél ilyen nemű kérdéseket feltenni, tudod, hogy anyukád úgy szereti beállítani, hogy a karrier előtérbe helyezése miatt, a kicsi lánya még mindig pártában van, míg nővéred néha viccesen megjegyzi, hogy mindenki azt gondolja, van valami titkos kapcsolatod a városban ahol élsz. remélem mindenki boldog ezekkel a hipotézisekkel, én bevallom elég elcsépelten csak annyit szoktam mondani: mindenkinek másképp alakul.


no de vissza. úgy egy éve, diszkomfortot okozó derékfájások kezdték édesíteni  napjaimat, többek közt megkeserítve a sztárnyaralásunk jelentős részét is. olyannyira, hogy kénytelen voltam orvoshoz fordulni. egy számokban jobban jellemezhető urológiai vizsgálat után, 100 lej, 3 perc, vetkőzés, öltözés, nyugtavágás, slicc még nincs felhúzva, de már kint vagy az ajtón stílusban, eljutottam a fiziós szakértőhöz.  ezúttal alaposabb vizsgálat, kedves diskurálás a lustaságról, mely meggátol hogy behatóbban foglalkozzam a már notórius hátgerincproblémámmal, majd irány a röntgen. valaki érti, hogy miért kell egy teljesen más épületben kifizetni a felvétel ellenértékét, majd visszaloholni a helyszínre, ahol elégedetten nyugtázhatod, hogy az első rendben nem sikerül bejutnod, és örülhetsz, ha a közben háromszorosára növekedett bácsinénitömeg társaságában kivárhatod a másodikat. közben gyors sms az irodába, jövök hamar, rögtön röntgen.
még odébb volt. valahogy mindenki legalább kétszer annyi idős, mint te, ritka szitu. vajon megint mi a baj velem? mindegy csak már halljam a nevem, és ha lehet ne kettővel több betegséggel álljak odébb. megtörténik, a feloldozás elmarad. még valaki azt magyarázza meg, hogy miért minden röntgenes ápoló férfi. biztos valami diszkrimináció. kis téblábolás, majd egy határozott, már már paraszti felszólítás után levetkőzőm, felfekszem az ágyra, ami acél hideg, és ő bejön és elkezd igazgatni mint egy bábut. fekszem, fél csórén, kiszolgáltatottan, és félek, nehogy felbőszítsem az igazgatómat, azzal hogy nem jó pózt veszek fel. de igazából előtte még volt egy kedves kis intervenció.

a kirakatrendező rám mordult, menjen, írja alá, hogy nem terhes! visszakérdeztem. igazából jól hallatszott, mert szinte kiáltotta, de megrökönyödtem. a modortól, a hanglejtéstől, a parasztságtól, a fájdalomtól, hogy a lehetősége sem állhat fenn annak, hogy terhes legyek, rám dőltek az el nem kérdezett kérdések, a ki nem mondott válaszok. és mentem aláírtam. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése