2016. április 28., csütörtök

Hajnali kergetőzés

Hol volt hol nem volt, hetedhét ország határain is túl..holnemvolt város ünnepén...aaa zúrfi, mesevárosból. A leányzó belebotlott már megint. Pedig az egyestés kalandok aranyszabálya, hogy ne legyen folytatás...mert hanem az olyan mint egy sikeres film, aminek elkészítik a második részét is, sose annyira jó, csak halvány mása az elsőnek, s a nézők hajtépve kérdik, hogy miért kellett ezt folytatni. Biza, így esett, hogy a leányzó és aaa zúrfi mesevárosból újból összefutottak holnemvolt város zegzugos macskaköves utcáin.
Hol volt, hol nem nem volt város
kicsit szutykos és sáros
utcáin lépkedő
oly sokszor kétkedő
hetyke kis szédelgő
Én? Te? Ő?

A leányzó nem szerette a teákat, mert betegség íze van az összesnek..csak belekóstolt, s máris érezte, hogy húzza az ágya, magasba szökik a láza. Persze volt egy szabályerősítő kivétel: a tátra, amely ugyebár nem magasabb mint a Mátra, de ha elég sok van az ember lányában ebből a huncut kis itókából, biza azt hiszi magáról hogy mindkettőt meg tudja mászni, pikk-pakk..pedig, áá dehogy.
A kósza eső a múlt színeit elmossa,
s a pocsolyák lelkébe taposva,
a kócos szél a rohanó percek köveit rugdossa,
és szalad az álmok nyomában:
Hé Ti ott! Gyertek csak utánam!"
Aaa zúrfi, bár hetedhét országot bejárta az ominózus előző találkozó óta, eddig már megmászta a Mátrát és a Tátrát is, semmit sem változott. A leányzó meg örök álmodozó, amolyan menthetetlen kis harmatos lélek. Szeret kergetőzni a hajnali fényben, pocsolyák lelkébe taposni és futni a soha valóra nem váló álmok nyomában..s holnemvolt városkában még az emlékek is üldözték. Emlékek, amelyekkel nem biztos, hogy jó szembe menni..amelyeket újra kéne színezni úton-útfélen csókokkal, ki nem mondott bókokkal, beteljesületlen vágyakkal..és hagyni, hogy a hajnali fénytengerben elússzon az egész mintha nem lett volna semmi más csak egy kósza délibáb holnemvoltváros peremén, egy összekuszált másnap reggelén. 
MI? Így  együtt? Létezünk?
Attól, hogy véletlen összeért két kezünk?
S hisszük, hogy a végtelenbe evezünk,
s egyszer talán még meg is érkezünk..
De a hajnali fénytengerben úgyis elveszünk,
és a holnap tajtékzó habjaiban eltűnünk.

Maradnak ŐK:
Az emlékek utcáit seperők,
a mindig kétkedők,
vágyakat fékezők,
álmokat kergetni nem merők

Mi? Ti? Ők?





2 megjegyzés:

  1. Igazan szep tajtekos ahogy mondatba foglalta a jatekos, Te es O. Mamoros reggelem , feketekave kimaradt, a tegnapi eso rakta kisgodort ovatosan kikerultem, meghagyva ezzel zavartalanul...s lam a lelkem megis felkavarja valami vegtelen tortenetbol megzenesitett Hegylako, Tatra es Matra kalandor. Bizony neked is jot tenne neha a tea, ahogy nekem is. Jobb lenne most az ebredes? Pocsolyat akkor is kikerultem volna vagy epp jozanul estem volna a bakiba :). De hat mit tehettem en ha egy tegnap esti vilagvandor szekely, kezdi lelek s mar munkatars palinkaba merte joszivuseget o szegeny felemas, egykor hajos... s most Budapesti allomas.

    VálaszTörlés
  2. :))) akkor jó kis gáska van kialakulóban :P

    VálaszTörlés