Hány szerelmet bír még meg a rakpar(k)t...

tetszett a srác, sőt nagyon is bejött, főleg a kis kétnaputánhiányzom-e foglalt mario, és a folyton magát sajnáló bár korban hozzám illő, férfinak mégsem minősíthető alak után. tudtam, hogy neki is barátnője van, bár sokszor mutatkozik egyedül, főleg bulikban, ahol a flörtölés mesterségét is jól űzi. Nem volt terv, sem elvárás, sem remény. Előző este együtt kocsmáztunk a városi állítólagos romkocsmában, ahol egy időben már már díszlettárgyként felvettek az árujegyzékbe. hazavittem autóval mert, mint kiderült egy irányban laktunk, azt mondta reméli találkozunk a másnapi strandpartyn. ha - ha .elmentem, mert ilyenkor ha történik valami városkánkban jó lenne ott lenni, pedig már aznap nem éreztem jól magam.

Egy két shot, taxi, strand, sötétség, zene, buli még sehol. aztán a közös barátnő hamar lejátszotta magában az este esélyeit, és jobbnak látta magas sarkú nélkül, egy selfie után, inkább távozni. és rábízott. ő meg komolyan vette. de édes. fogta a kezem, ha mentünk a bárhoz, fogta a kezem, ha mentünk a vécére, és kivárta azt a hosszú sort, amit csak a lányok ismernek, míg végeztem. nagy buli volt, pörögtem még én is. jól esett mikor néha magához ölelt, bár tudtam, hogy nem lesz, és nem lehet semmi,csakhogy az a fránya szeretetéhség…

reggelig pattogtunk, aztán irány haza, csakhogy, szerinte a taxisok nem vették fel a telefont, ez az egy rejtélye maradt az éjnek, hogy hívta ő egyáltalán. no de mindegy. lehet nekem is imponált a hajnali séta, s az út, ami este olyan hosszúnak tűnt autóval is, most gyalog mintha másodpercekig tartott volna. Beszélgettünk, mesélt, mindenféle személyes dolgokat, butaságokat, megnyerő sztorikat, néha megállt, magához ölelt, valaki szeretett, akkor, ott, annyit. Aztán egyszer meg akart csókolni, én finoman elhúzódtam, ő persze érthetően, és jól nevelten bocsánatot kért. mégis megtörtént, kicsit odébb a parkban, kellemes volt, és bűntudatot ébresztő. szerintem csak nekem. ő tovább is ment volna. külön feküdtünk le.

másnap az üzenet, könnyed, laza. vagy könnyednek akart hangzani. szia, sajnálom, a tegnapit, remélem nem haragszol. ami a parkban történik, az ott is marad. s még valami hülye angol cheer up duma. Olyan hatást keltett bennem, mintha én rohantam volna le a nehéz fegyverzettel a szegény védtelen gyalogos katonát, aki a végsőkig küzdött az elveiért, a hazáért, a hűségért, a női egyenjogúságért. megnyugtattam, egyszerűen összegezve a félelmeit, hogy nem tudja meg senki. keep calm.

azóta orvosokhoz járok. na, nem emiatt, és nem pszichológushoz. csak lett egy makacs nagyon gyulladt bal fülem, lehet a hazugságokat nem bírta szegényke hallgatni, a jobb meg túl udvarias volt, hogy csak egyszerűen kiengedje. és este reggel, pontban nyolckor szuri. reggel egyszerre nyitottuk a tömbházajtót. én megláttam, még ráérősen elbúcsúztattam egy smst és mire felnéztem, sehol nem volt. elszaladt, megriadt, elfutott. előlem.

hallod, te srác, ott a szomszédblokkban!üzenem neked, lazán, könnyeden. hétfőig még biztosan nyolcra injekcióra megyek, úgyhogy, ha nem akarod, hogy kergesselek, kelj fel korábban.

megnéztem. a parkot. az még ott van. már azt hittem az is eltűnik, ahogy a megnemtörténtölelések.